HTML

2014.08.01. 13:37 szelíd galamb

hebrew_1_1406891844.jpg_590x787

Szólj hozzá!

Miért nincsen eredendő bűn, vagy bűnre való hajlam?

2014.08.01. 13:35 szelíd galamb

 Miért nincsen eredendő bűn, vagy bűnre való hajlam?

 "A kígyó pedig ravaszabb vala minden mezei vadnál, melyet az Úr Isten teremtett vala, és monda az asszonynak: Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a kertnek egy fájáról se egyetek?

És monda az asszony a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk;

De annak a fának gyümölcséből, mely a kertnek közepette van, azt mondá Isten: abból ne egyetek, azt meg se illessétek, hogy meg ne haljatok.

És monda a kígyó az asszonynak: Bizony nem haltok meg;

Hanem tudja az Isten, hogy a mely napon ejéndetek abból, megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lésztek mint az Isten: jónak és gonosznak tudói.

És látá az asszony, hogy jó az a fa eledelre s hogy kedves a szemnek, és kivánatos az a fa a bölcseségért: szakaszta azért annak gyümölcséből, és evék, és ada vele levő férjének is, és az is evék.

És megnyilatkozának mindkettőjöknek szemei s észrevevék, hogy mezítelenek; figefa levelet aggatának azért össze, és körülkötőket csinálának magoknak.

És meghallák az Úr Isten szavát, a ki hűvös alkonyatkor a kertben jár vala; és elrejtőzék az ember és az ő felesége az Úr Isten elől a kert fái között.

Szólítá ugyanis az Úr Isten az embert és monda néki: Hol vagy?

És monda: Szavadat hallám a kertben, és megfélemlém, mivelhogy mezítelen vagyok, és elrejtezém.

És monda Ő: Ki mondá néked, hogy mezítelen vagy? Avagy talán ettél a fáról, melytől tiltottalak, hogy arról ne egyél?

És monda az ember: Az asszony, akit mellém adtál vala, ő ada nékem arról a fáról, úgy evém.

És monda az Úr Isten az asszonynak: Mit cselekedtél? Az asszony pedig monda: A kígyó ámított el engem, úgy evém.

És monda az Úr Isten a kígyónak: Mivelhogy ezt cselekedted, átkozott légy minden barom és minden mezei vad között; hasadon járj, és port egyél életed minden napjaiban.

És ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között, és az ő magva között: az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod.

Az asszonynak monda: Felette igen megsokasítom viselősséged fájdalmait, fájdalommal szűlsz magzatokat; és epekedel a te férjed után, ő pedig uralkodik te rajtad.

Az embernek pedig monda: Mivelhogy hallgattál a te feleséged szavára, és ettél arról a fáról, a melyről azt parancsoltam, hogy ne egyél arról: Átkozott legyen a föld te miattad, fáradságos munkával élj belőle életednek minden napjaiban.

Töviset és bogácskórót teremjen tenéked; s egyed a mezőnek fűvét.

Orczád verítékével egyed a te kenyeredet, míglen visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert por vagy te s ismét porrá leszesz.

Nevezte vala pedig Ádám az ő feleségét Évának, mivelhogy ő lett anyja minden élőnek.

És csinála az Úr Isten Ádámnak és az ő feleségének bőr ruhákat, és felöltözteté őket.

És monda az Úr Isten: Ímé az ember olyanná lett, mint mi közűlünk egy, jót és gonoszt tudván. Most tehát, hogy ki ne nyújtsa kezét, hogy szakaszszon az élet fájáról is, hogy egyék, s örökké éljen:

Kiküldé őt az Úr Isten az Éden kertjéből, hogy mívelje a földet, a melyből vétetett vala." (I.Móz.3,1-23)

 

***

 Először azt kell megvizsgálni, hogy mit is jelent a „bűn” fogalma teológiai értelemben.

 A bűn jelentése: szabad akarattal, a teljes felelősség tudatában meghozott döntés, Isten egyértelműen értésünkre adott és felismert akaratával szemben.

Az Ószövetségben az Istennel szembeni főbűnként az idegen istenek tisztelete jelenik meg.

Valójában Jézus meghatározása a legmegfelelőbb a bűn fogalmára:

Az Istennel szembeni hitetlenség a bűn.

Az emberek azért kezdenek idegen istenek után vágyni, Isten akaratával szemben cselekedni, megszegni a törvényt, mert hitetlenné váltak Istennel szemben.

Augustinus (Ágoston) szerint csak az első ember- Ádám született szabadnak és bűnnélkülinek.

A Sátán megkísértette Ádámot, aki elbukott ezen a próbán, vétkezett az Isten ellen, vagyis bűnbe esett.

Ádám bűne, mint eredendő bűn, a nemzés következtében minden emberre átterjedt, és ettől nem lehet megszabadulni.

Augustinus szerint a bűn az, ami öröklődik, míg a biblikus szemléletűek szerint csak a bűnre való hajlam, ami öröklődik.

Tehát ez nem valódi bűn (elkövetett bűn), ami valakinek személyesen felróható lenne, mivel a valódi bűn nem örökölhető.

A klasszikus teológia szerint Ádám és Éva személyes bűnt követett el (ősbűn), amelynek a következményei az egész emberiségre átszármaztak.

Az emberiség ezért nem kerülheti el ennek a bűnnek a zsoldját, a halált.

Az eredendő bűn következménye még a bűnös kívánság, a jótetteket szülő szabad akarat elvesztése is.

A bűn minden ember sajátja lett (az újszülötteké is), szaporodás által öröklődik, nem pedig utánzással.

 

Az eredendő bűnről szóló egyházi tanítás bizonyítékának Pál (Róm 5,12), (Róm 7,7-12) és a (Róm 8,20) írt leveleit tekintik.

Bár az Ó- és az Újszövetség egyaránt a bűn egyetemes előfordulásáról ír, nincsenek benne az eredendő bűnre vonatkozó szövegek.

Augustinusnak a pelagianizmussal vívott harca során a (Róm 512)-re való hivatkozás és a gyermekkeresztelés gyakorlata alapján jött létre az eredendő bűnről szóló teológiai tanítása.

Luther az eredendő bűn lényegét a vágyban látta.

 

(Valójában a vágy még nem bűn, hanem csak kísértés a bűnre. Ez történik Jézus megkísértésekor is a pusztában. Jézus a negyvennapos böjt után vágyat érzett az éhsége csillapítására, de ellenállt ennek. De miért lett volna bűn az, ha csillapítja az éhségét?

Egészen biztos, hogy az éhség csillapítása nem lehet bűn.

Az lett volna a bűn, ha olyan módon akarta volna ezt megtenni, ami ellenkezett volna Isten törvényeivel, a valósággal.

Ha a követ kenyéré akarta volna változtatni.

Ez ellenkezett volna Isten törvényével, lehetetlen lett volna.

Ha a bűnös emberi természet kialakulása attól számítódik, hogy Ádám és Éva engedett a csábításnak, akkor már a teremtéskor is benne kellett, hogy legyen ez a természet az emberben, különben Ádám nem lett volna képes elkövetni a bűnt.

Azért engedett a kísértésnek, mert hajlott rá, hogy elhiggye, amit mondott a Sátán (a kételkedés lelke).

Tehát már megvolt a bűnre hajló természete.

A Sátán csak ezt, Ádám és Éva bűnre hajló természetét használta ki.

Viszont ha ez csak a Sátán hatása miatt történt meg, akkor nem az ember volt a bűnös, hanem a Sátán, vagy maga Isten, aki ilyen befolyásolhatónak teremtette meg az embert.

Tudjuk azt, hogy Isten jónak teremtette az embert, ezért nem lehetett bűnre való hajlama sem.

Vagyis nem lett volna képes a bűn elkövetésére.

Akkor viszont nem a hajlama miatt döntött így, hanem egyszerűen csak nem gondolta át a cselekedete következményét.

Mivel a hajlam nem egyik pillanatról a másikra alakul ki, hanem egy veleszületett genetikai kód.

Pusztán csak egy rossz döntés még nem okozhat maradandó genetikai változást az emberben.

Tehát nincsen eredendő bűn vagy bűnös hajlam, hanem a szabad választás során bekövetkezett rossz döntés van.

Az ember nem megfelelően méri fel a lehetőségeit a vágyaival szemben.

A vágy maga a kísértést jelenti, a kísértő pedig az emberben fellépő kételkedést a valósággal szemben. (Amikor a Sátán megkísértette Jézust a pusztában, hogy a kőből változtasson magának kenyeret)

 A felvilágosodás következtében az emberek elutasították azt a szemléletet, hogy egy régi, más által elkövetett bűn miatt, az egész emberiség bűnhődjék.

Az ezért járó büntetés aránytalanul nagynak tűnik az elkövetett bűn nagyságához képest.

Ráadásul nem egy megbocsátó, embert szerető Isten képét tárja elénk, hanem egy könyörtelen, minden enbert kollektíven büntető isten képe jelenik itt meg, amely egyben azt a kérdést is felvetné, hogy Isten vajon mentes-e a bűntől?

Hiszen azokat is bünteti, akik még a koruknál fogva nem követhettek el semmiféle bűnt.

A bűntelen ember megelőlegezett halállal való büntetése meg igen súlyos bűn, amit maga Isten követne el ezzel a tettével.

Tudjuk azt, hogy az az ember, aki vétkezett ugyan, de az irgalmas Isten megbocsátotta a bűnét, teljesen mentessé vált a bűntől.

Akkor viszont miért büntetné meg azt halállal, aki még nem is vétkezhetett, teljesen bűntelen volt.

Mivel tudjuk, hogy a bűn szabad akaratból, a teljes felelősség tudatában meghozott rossz döntés, Isten felismert akaratával szemben, ezért az újszülött még képtelen ezt a bűnt elkövetni.

Nincsen akarata, nem áll a felelőssége tudatában, egyáltalán semmiféle tudata még nem alakult ki.

Ez okból az újszülöttet nem kell megkeresztelni sem, mert egy újszülött nem lehet bűnös.

Valójában a mai világban a keresztelés már nem az erkölcsileg tisztává nyilvánítást jelenti, hanem azt fejezi ki, hogy a szülők katolikus hitre adták a gyereküket.

A gyermek ettől kezdve keresztény lett, függetlenül a hitétől.

Egyszerű pogány szertartás, egy Jézustól eltérő teljesen önálló út jön létre.

(A pogány szertartások lényege, hogy egy szertartás véghezvitelének olyan varázsereje van, amely létrehozza a kívánt hatást.)

Viszont a keresztény tanítás szerint, Jézus az egyetlen út, Jézusban kell megkeresztelkednünk, nem a vízben.

 

 

 

 

Szólj hozzá!